Csepreg Város hivatalos oldala

Csepreg környéke földrajzilag a nyugat-magyarországi peremvidék része. Itt találkozik egymással az Alpok keleti lábánál elkerülő dombvidék és a magyar Kisalföld. A terület a Rába-Rábca vízgyűjtő rendszeréhez tartozik. A környék legnagyobb folyója a Répce. A folyó a Bucklige Welt-nek nevezett ausztriai dombvidéken ered és az újkori szabályozást megelőző korokban Kapuvártól északra a Hanság mocsaraiba ömlött. A modern korban medrét utóbbi helyen egyesítették a Kis-Rábáéval, innen Rábca néven folyik tovább Győrig, ahol a Mosoni-Dunával találkozik. A Répcének lehetett eredetileg a szláv Rábca is a neve. A folyó felső szakaszát a Locsmánd melletti dombokig számíthatjuk. Középső szakaszát - amely Zsirától Dénesfa környékéig tart - értjük Csepreg közvetlen vonzáskörzetén. Nagyjából ez volt az újkori csepregi járás. Ezt a területet ma Répce-síknak hívják. A folyó jobbparti oldalán nyugatról keletre egyre alacsonyabb dombhátak sorakoznak. Ezek Répceszentgyörgytől fogva már csak magaspart jellegűek, majd belesimulnak a Kisalföldbe. A Répce középső szakaszának baloldali fontosabb mellékvizei a Metőc- és a Pós-patak. Jobb oldalról a Boldogasszony-patak és az Ablánc-patak vizét veszi föl.

A terület útviszonyai a római-korra vezethetők vissza. A Savariát Scarbantiával (Szombathelyt Sopronnal) összekötő főút területünktől nyugatabbra húzódott, Répcekethelynél (Mannersdorf) lépte át a Répcét. Azonban elképzelhető, hogy egy másik Savaria-Scarbantia összekötő út nagyjából a mai Szombathely-Csepreg-Zsira-Sopronkeresztúr-Sopron vonalat követhette. Jellemző, hogy a fontosabb központokat összekötő utak nagyjában-egészében ugyanott húzódtak, mint ma. A Répce-völgyét követő út a balparton halad. Ez a korai Árpád-korban Locsmándot kötötte össze Kapuvárral. A mai 84-es számú főút - amely Bécstől tart a Balaton térsége felé - szintén jelentős múltra tekint vissza. A Kőszeget Fertőszentmiklóssal összekötő út a mai Zsiránál (annak Salamonfa részénél) keresztezi a Répcét.

Csepreget lényegében elkerülik a fontosabb távolsági utak. A település kialakulását elsősorban a Répce átkelője magyarázza, az itt kialakuló település fő tengelyeit a Sárvár-Kőszeg és a Szombathely-Sopron utak alkották. Szombathellyel a Tömördön át vezető 22 km-es út köti össze. Sopron felé Zsirán és Fülesen (Nikitsch) át vezetett közvetlen összeköttetés (35 km). Kőszegre Horvátzsidányon át vezet az út (15 km). Sárvár irányában Acsádon keresztül visz a legrövidebb, 32 km-es út.

Az első tartós emberi megtelepedés nyomait - mint a tágabb környéken mindenütt - a középső Répce-völgy körzetében is az újkőkorból, 7-8 ezer évvel ezelőttről ismerjük. Ebből az időszakból származó településnyomok a Csókarigó dűlőben, egy hajdani ártéri szigeten kerültek elő. Ugyanezen korszakban az Ablánc és a Boldogasszony-patak völgyében is keletkeztek települések. Gyakorlatilag azóta beszélhetünk a terület folyamatos lakottságáról. A bronzkor elejéről származó, zsugorítottan fekvő csontvázakat rejtő temetőt és közelében egy lakóház maradványait tárták fel az Öreg-Répce melletti egykori kavicsbánya területén. A sírokból többek között baltikumi eredetű borostyángyöngy került elő, bizonyítva, hogy a környék távolsági kereskedelmi kapcsolatai is minimum 4 ezer éves múltra tekintenek vissza. A legszebb kelta korból származó lelet egy a helyi múzeumban látható hólyagos karperec-töredék. Ezt erdőtelepítés közben találták az Ablánc-patak és Répce közti területen.

Téves az a régebbi felfogás, amely Csepreget a Savaria és Arrabona (Szombathely és Győr) közti úton fekvő Bassiana nevű római településsel próbálta azonosítani. A római-kori települések helyét csak régészeti megfigyelések alapján tudjuk lokalizálni. A középső Répce-völgy mindenesetre a római korban éppúgy lakott volt, mint az azóta eltelt évszázadokban. Ez a lakosság azonban nem lehetett kontinuus, mert egyetlen római eredetű helynév sem maradt fenn a területen. Csepreg előzményeként jelentős római települések lehettek a Répce évezredek óta ismert átkelőjének két oldalán. A folyó jobbpartján nagyméretű téglaégető kemence került elő. A balparti ún. Szentkirályi-malomnál pedig villaépület részletét tárták föl. Avar harcosok 8-9.századi sírjait ismerjük egy Meggyespuszta közelében művelt kavicsbányából. Jellegzetes késő avar, indás díszítésű övveretek, ékszerek, egyéb sírleletek származnak innen.

A magyar törzsszövetség dunántúli foglalását közvetlenül megelőző évtizedekről igen keveset tudunk. Ekkoriban vidékünk a keleti-frank királysághoz, a későbbi Németország elődjéhez tartozott. Azon kevés helység egyike, amelyet a karoling Pannonia területén lokalizálni tudunk, éppen a Répce-vidéken, Csepreg határának szélén található. A "Conversio Bagvariorum et Carantanorum" című korabeli forrás említi, hogy 865-ben - vagy néhány évvel később - Adalwin salzburgi érsek felszentelt egy templomot Ablanzában. Nem nehéz ráismernünk a későbbi Ablánc falu (ma már csak malom) nevére. Sajnos, még nem azonosították pontosan a 9. századi templom helyét és maradványait. Amikor honfoglaló őseink birtokba vették a területet ez is arra a sorsra juthatott, amiről Theotmár salzburgi érsek IX.János pápához írt leveléből értesülünk: a honfoglaló magyarok "felgyújtották Isten egyházait és minden épületet elpusztítottak".